Rendszeresen kérdezik tőlem, milyen élmény, milyen érzés nagycsaládosnak lenni, és hogyan tudunk megbirkózni a mindennapos kihívásokkal, amelyeket az élet a gyerekek számának növekedésével arányosan állít elénk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyértelmű választ tudok adni erre a kérdésre. 

Öröm és kihívás a nagycsalád

A korábbi trendekhez képest mára ritkának mondható, hogy a gyerekek nagycsaládokban nevelkednek. A többgenerációs együttélés szinte eltűnik, a definíció szerinti nagycsaládok, azaz a három vagy több gyermeket nevelő családok aránya pedig folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az évek előrehaladtával. Négy gyerek mellett én is tudom, hogy a nagycsaládos lét nem csak előnyökkel, hanem igen éles nehézségekkel is jár, személy szerint azonban azt gondolom, a gyermekeimmel töltött boldog pillanatokat semmi nem tudná helyettesíteni, és az együtt töltött idő, a tőlük való tanulás minden nehézséget képes egy pillanat alatt kompenzálni.
Több gyermekes szülőként persze nem ismeretlen a fokozott bűntudat érzése sem a felett, hogy vajon elég időt, energiát tudunk-e szentelni a gyerekeinknek, nem érzik-e egymáshoz képest elhanyagolva magukat, és kellően helyt tudunk-e állni az óvoda-iskola-munkahely-családi élet négyszögének minden négyzetcentiméterén. 

Minden gyermek más személyiség

Az első és legfontosabb dolog, amit rendszeresen elmondok a hozzám forduló nagycsaládos szülőknek, hogy a családban minden gyerekkel egy új anya és egy új apa születik, mivel minden gyerek teljesen más személyiség, és teljesen eltérő típusú és mértékű odafordulást igényel. Ezt a kérdést a saját példámmal tudom a legérzékletesebben illusztrálni: elsőszülött gyerekem, Julcsa, születésétől fogva csak a hátán fekve tudott aludni, semmivel nem lehetett rávenni arra, hogy a hasára forduljon. A helyzetet felismerve friss szülőként meg is vettük a speciálisan háton alvásra kifejlesztett babakocsit, és Bálint fiam születésekor már elégedetten dőltünk hátra, hogy a babakocsira nem kell, hogy gondunk legyen. Aztán megszületett ő is, és kiderült, hogy nincs az az erő, ami rávegye arra, hogy a hátán aludjon, szóval a fiammal együtt gyorsan egy új babakocsi is érkezett a családba. Ezek után már mosolyogva dörzsöltem a tenyerem Bori lányom születésekor, hogy az alvási szokásai már biztosan nem foghatnak ki a babakocsi felhozatalunkon… és ekkor jött a második meglepő tapasztalásom: Bori nem volt hajlandó megmaradni a kocsiban, kizárólag akkor tudott nyugodtan pihenni, ha a hátamra hajthatta a fejét a hordozóban. Ekkor rájöttem, hogy ez egy igazán hosszú és kiszámíthatatlan menet lesz, másrészt pedig, hogy ideje elengednem azt a felfogást, hogy a második, harmadik, negyedik gyerekkel már minden hatványozottan könnyebb és gördülékenyebb lesz a családban, hiszen ismerem őket, mint a tenyeremet. 

Rugalmasság és elfogadás

Attól tehát, hogy valaki az első gyerekénél megtanulta, hogyan tud egyedi és speciális kapcsolatot kialakítani vele, nem tanulta meg azt, hogy a további gyerekekkel hogyan boldogul majd. Az első gyerekkel természetesen átesünk egy tűzkeresztségen, de ha akarnék, sem tudnék pontosabban fogalmazni a nagycsaládosok kedvenc székely közmondásánál: „Kezdetben volt öt nevelési elvem, aztán lett öt gyerekem, és már egy nevelési elvem sincs”. Magam is hiszem, hogy minél több gyereket nevelünk, annál többet veszítünk a szilárd és megkérdőjelezhetetlennek tűnő meggyőződéseinkből, de ezzel arányosságban rugalmasabbá és elfogadóbbá is válunk. A nagycsaládos élet során számos váratlan és képtelen helyzettel találjuk szemben magunkat, ám idővel megtanulunk nem megijedni ezektől, nem ráfeszülni a negyedik újratervezésre, és rugalmasan alkalmazkodni a családtagjaink életéhez.

Nagycsalád, mint készségfejlesztő tréning

Tapasztalataim szerint minél több gyerek él egy családban, annál nagyobb szükség van a rendszer kialakítására és annál kevesebb lehetőség van arra, hogy mindig mindenki kedvére tegyünk. Egy-két gyerekkel könnyebben teljesítjük, ha valaki bodza, valaki meggyszörpöt szeretne, négy gyereknél azonban nehezebben szerzünk a szivárvány összes színében pompázó szívószálat, hogy mindenki megtalálja a szívéhez közel állót. De miért is kellene így tennünk? Higgyük el, hogy a gyerekek boldogsága biztosan nem ezen múlik! Az általam kényszer adta rendszerként definiált nagycsaládos helyzet kifejezetten pozitív hatást gyakorolhat a család minden tagjára, ami túlmutat azon, hogy adott szituációkban kettő vagy hat lehetőségen kezdhetnek veszekedni a testvérek. A nagycsalád kiváló szocializációs közeg, amelyben a felnőtt élethez szükséges készségek szinte mindegyikét elsajátíthatjuk: kiváló társas készségeket ad, jártassá tesz a konfliktuskezelésben, hozzásegít az asszertív kommunikáció elsajátításához, és felkészít a közösségekben való működésre.

Fontos az egyediség és különlegesség megélése

Mindezek ellenére fontos felelősségünk és szerepünk van szülőként abban, hogy felismerjük és elfogadjuk, hogy a nagycsaládban élő gyerekek teljesen természetesen ugyanúgy vágynak az egyéni odafordulásra, figyelemre és a saját egyéniségük kialakítására, mint a kisebb családban élő társaik. Az idő- és energiahiány miatt adódó bűntudat legjobb ellenszere, ha segítjük a gyerekeinket abban, hogy kialakítsák és megéljék saját egyéniségüket. Én éppen ezért nem ajánlom, hogy nagyobb családokban a gyerekek egymás levetett ruháit hordják, mert megnehezíti az egyedi személyiség kialakítását és felfedezését. Bátran adjuk be egy adományboltba a használt ruhákat, és turizzunk helyettük másikat a fiatalabb gyerekeknek! Éreztessük velük, hogy nem kell, hogy ugyanabban legyenek jók, és bátorítsuk őket, hogy merjék felfedezni, mi az, amiben a sok hasonlóság mellett különböznek a testvéreiktől, mi az, ami különlegessé teszi őket. Ha 

A nagycsalád egy dinamikus rendszer

Kedves nagycsaládos szülőtársaim! Higgyétek el, se kis-, se nagycsaládban nem lehet úgy érezni, hogy elég időt töltünk a gyerekekkel. Mindig lehet lelkiismeretfurdalásunk amiatt, hogy úgy véljük, nem tudunk kellő figyelmet és energiát szentelni rájuk. A nagycsaládos élet egyik legfontosabb része, hogy belássuk: amiben élünk, az egy dinamikus rendszer. A nagycsalád elengedhetetlenné teszi a tervezést, a rendszerességet, ezzel együtt a rugalmasságot és az alkalmazkodó készséget. Minden családban fontos, a nagyobb létszám mellett pedig elengedhetetlen, hogy minden családtag szerepét és feladatát megtaláljuk, hogy mindenki fontosnak és különlegesnek érezhesse magát a kis közösségünkben. Ha a gyerekeink tudják, miben jók, miben lehetnek ők egyedülállók a családban és ebben támogatjuk őket ott és úgy ahol lehet, akkor a lehető legtöbbet adtuk nekik ahhoz, hogy egészséges önértékeléssel nőjenek fel, boldog, kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőlük. 

A cikk elkészítését az NN Biztosító Életkapu Programja támogatta.