„Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is.” Pablo Picasso
Bevallom őszintén én soha nem dicsekedhettem óriási kézügyességgel, ezért magamtól soha nem éreztem csillapíthatatlan vágyat arra, hogy kézimunkázzak, vagy üveget fessek. Viszont nagyon vártam, hogy gyermekim szülessenek, és velük együtt elmélyülhessek a képzőművészet világában. Rajzolhassunk, gyurmázhassunk, festhessünk, egyszóval alkothassunk, együtt.
A gyerekeim még nagyon kicsik, úgy egy év körüliek voltak, amikor már elkezdtek firkálni, eleinte vastag, gyerekkézbe való, mérgező anyagot nem tartalmazó, színes krétával. Később előkerült a ceruza és a vízfesték is. Teljes csodálattal és némi irigységgel is eltölt az a kínálat, ami a mai írószer és kézműves piac fejlődését illeti. Ma már kapható olyan festék is, ami kis tubusba van zárva, amely méreténél fogva tökéletesen illeszkedik egy 1-2 éves gyermek kezébe, viszont nem csöpög, és rendkívül jól adagolható, lemosható, és kimosható a ruhából.
Tehát manapság már semmi nem áll útjába, hogy gyermekink születésük után nem sokkal elinduljanak Picasso, vagy éppen Michelangelo nyomában.
A tudósok eleinte nem sok jelentőséget tanúsítottak a gyermekek korai firkálgatásainak. Akárcsak az emberi beszéd tökéletlen gyermeki kezdeményét, a gügyögést, nem értékelték túl nagyra a kutatók. Úgy vélték, hogy a firka tökéletlen rajz, és recepteket adtak, hogyan lehet megtanítani már a kisgyereket is arra, miként rajzolható szép, azaz felnőtt sémákhoz igazodó dekoratív és realista ház, ember, állat, virág.
Ma már a szakemberek felismerték a firkák óriási jelentőségét: a firkák a gyermekek indulatairól, érzelmeiről adnak képet. Már az is nagy jelentőséggel bír a kisgyermekek érzelmi fejlődésében, hogy az addig fehér lapon megjelennek az ő általa húzott vonalak, körök, háromszög és csillag – szerű képződmények, amelyekben az emberi kultúra számos ősi jelei köszönnek vissza. Vannak olyan szakemberek, akik a firkálást magának a születésnek, az alakulófélben levő képi beszédnek, a személyiség első lenyomatának tekintették. A bennük felismert jeleket a művészet alapköveinek tartották. Egy biztos: a félig képek, félig firkák fontos elemei a kisgyerek alakuló vizuális nyelvének. Megkezdődik a világ saját képükre való formálásra. A gyermekek belső világa utat nyer a külvilág felé, ezzel a belül lévő szorongás, félelem, amit a gyermek érezhet az ismeretlen világgal kapcsolatban, csökken. Létrejön az alkotás varázsa! – mondja Takáts Rita, pedagógus – a Szülők Háza vizuális nevelés programjának vezetője.
Adjunk nyugodtan gyúrható anyagot is kisgyermekünk kezébe. Eleinte még ne gyurmát, mert figyelnünk kell arra, hogy még mindent a szájába vesz, de csinálhatunk nyugodtan só-liszt gyurmát, és így akkor sem lesz semmi baja a gyereknek, ha megkóstolja egy picit az anyagot. Viszont alapszabály, hogy soha ne hagyjuk egyedül a „művészt”, első biztonság! Corrado Ricci olasz művészettörténész a gyerekrajzot már külön minőségnek tekintette. A vizuális nyelv olyan megnyilvánulásainak, amely a művészet ősforrásaihoz vezet vissza. Ő fogalmazta meg elsőként, hogy a gyerekrajz fejlődése a művészettörténeti stílusok változásait ismétli meg.
Jung és követői szerint a gyermekek, formákkal érkeznek a világba, archetípusokkal, amelyek ősidők óta jelen vannak az emberek műveltségében. A gyermekek első éveikben szimbólumokat alkotnak, rajzaikban, alkotásaikban ugyanazok a motívumok jelennek meg. A első ilyen motívum a gyerekrajzokon megjelenő íves, ráboruló formák a nyíló gyermekvilág bizonytalanságát ellensúlyozó barlang szimbólumai. A későbbiekben a zárt világ kezd felnyílni, a kezek már az óvást jelentő sátoron, házon kívül, a külső világban tapogatóznak.
A kisgyerek számára a világ belakásának, megismerésének kiindulópontja önmaga, önnön teste. Ezért lesz arca, szeme, szája, keze a Napnak, virágnak, háznak. Ezáltal válik a környező világ ismerőssé, ember formájúvá, lakhatóvá. A gyermekek számára mindennek az ember a kiindulópontja, végcélja, mértéke (azért nyugszik le a Nap, hogy pihenjen, mint mi, és hogy mi is aludni tudjunk). A napnak mosolygós, barátságos arca van. Sokszor lába, keze nő, akárcsak a naparcú virágnak. A virág is szimbólum. A négy elem együttes hatása van jelen, hisz a földből nő az ég felé, és fejlődéséhez vízre meg égi tűzre van szükség. A rajzokon a kislány-illetve királylány alak mellett szinte mindig megjelenik a virág. A kislány általános képjele a királylány alak, a fiú rajzok gyakori motívuma pedig a létra.
Fontos, hogy az első években hagyjuk kibontakozni gyermekeink alkotó fantáziáját. Ne tanítsuk, hanem inkább vegyünk részt az ő alkotásában. Figyeljünk rá miközben rajzol, gyurmázik, vagy hajtogat. Kérdezzünk tőle, meséljünk, rajzoljunk neki. – mondja a szakember. Kézműves foglalkozásainkon, az értelmes kikapcsolódás mellett, hasznos ötletekkel gazdagodhatnak a hozzánk látogatók. A gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő egyszerűsítésekkel a népművészet természetes anyagokat felhasználó hagyományait elevenítjük fel: nemezelünk, agyagozunk, szalma-, csuhébábokat, rongybabát, bőr- és gyöngyékszereket, termésképeket készítünk.
Bekukkantunk a szövés, fonás és egyéb képzőművészetek világába is. Az iparművészet tevékenységei szintén jól átültethetők a gyerekeknek megfelelő formába, foglalkozásainkon papírművesség, üvegfestés, parafakép készítés is szerepel. – meséli Takáts Rita.
Díszítsük közösen lakásunkat, fessünk tojást, készüljünk együtt a húsvétra, de a vendégváró pogácsa szaggatása is jópofa közös családi kézművesedés lehet, és a végén még meg is lehet enni. Ne felejtsük el mindezt játékosan tenni, soha ne követeljünk gyermekünktől, soha ne minősítsük negatívan alkotásaikat, mindig figyeljünk oda rájuk, mert végső soron, amit alkot az egy kicsit ő maga is!