Elmondok egy történetet, amit nemrég hallottam:
Egyszer egy pszichológia tanár kitett egy pohár vizet az asztalra. A hallgatók azt hitték, hogy a szokásos félig üres, félig tele kérdést fogja feltenni a diákoknak. De nem így történt.A tanár a következőt kérdezte: szerintetek milyen nehéz ez a pohár víz?
A diákok próbálták megsaccolni, abból, hogy hány deci víz van benne, miből van a pohár, stb.
A tanár minden javaslatra csak rázta a fejét, majd a következőt mondta:
” A súlya attól függ mennyi ideig tartod. Egy pillanatra veszed fel, ameddig iszol belőle, könnyűnek tűnik. Ha pár percig tartod, egyre nehezebb lesz. A nap végére pedig leszakad tőle a karod. Hogy mit akart ezzel mondani a tanár?
Nekem azt, hogy minél tovább tartasz egy problémát annál nehezebb lesz, akár mennyire picinek indult. Hogy le kell tenni, így, vagy úgy. Mielőtt megszakad bele az ember. Hogy nyugodtan lehet segítséget kérni, akár az elején a ” vízhordásban” . Nem kell megvárni míg megszakadunk benne!