Családi tanácsadóként és gyakorló anyaként is számtalanszor tapasztalom, hogy a szülők gyakran presztízsharcot folytatnak azért, hogy kinek a gyereke jár több és különlegesebb különórára, és egyenesen kudarcként élik meg, ha találnak egy-két szabad órát a hűtőre ragasztott családi órarendben. A nyár közeledtével nap mint nap látni vitatkozó szülőket az iskola előtt, akik próbálják megfejteni, hány óra kihagyás számít károsnak a gyerek előmenetele szempontjából a nyári szünetben. Mindemellett pedig látom a leharcolt, túlterhelt gyerekeket, akik próbálnak lavírozni a szülői és az iskolai elvárások között, és egyre erősebben hallom azokat a hangokat is, akik a gyerekek pihenése, feltöltődése és indirekt tanulása mellett teszik le a voksukat.
Hasznos vagy káros a különóra?
A szülői aggodalmak, elvárások legnagyobb része jóindulatból fakad, és teljesen érthető, hogy mindenki szeretné, ha a gyermeke minél jobb esélyekkel indulna egy sikeres és boldog felnőtt életért. Érthető, hogy fontos a sportolás és sokszor a mindennapos kötelező testnevelés nem adja meg azt az élményt, amit az iskola utáni sportfoglalkozások tudnak nyújtani. Napjainkban a nyelvtanulás elengedhetetlen, a zene kiváló hatással lehet a feszültségkezelésre, növeli a kreativitást és fejleszti a koncentrációkészséget. Ezek a dolgok vitathatatlanul hasznosak, és magam is azon az állásponton vagyok, hogy fontos, hogy a gyerekek egész hamar minél több dologgal ismerkedjenek meg és minél több területen próbálják ki magukat annak érdekében, hogy megtapasztalhassák, mi az, amiben jól érzik magukat, amiben el tudnak mélyedni és melyek azok a területek, amelyek egyáltalán nem kötik le őket. Ezzel együtt azonban azt is gondolom, hogy presztízskérdést csinálni a gyerekek különóráinak számából és típusából kifejezetten káros.
A gyereknek nem feladata a szülői álom beteljesítése
Hagyni kell, hogy a gyerek megtapasztalja és megválassza, mi az, amit csinálni szeretne. Meglehetősen gyakori, hogy a szülők a saját megvalósítatlan álmaikat próbálják beteljesíteni gyerekeik életében: rendre találkozunk kisírt szemű balerinákkal a vasárnapi táncbemutatókon, fociedzésen izzadó kisfiúkkal, akikről távolról látni, hogy minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a lehető legmesszebb kerüljenek a labdától, vagy tátogó énekkarosokkal, akik a hátuk közepére kívánják a kórustagságot. És látjuk mellettük a szüleiket, akik könnyekig hatódva fotózzák őket a színpad vagy a pálya széléről. Mindig igyekszem felhívni a hozzám forduló szülők figyelmét arra, hogy az álmaink, az életcéljaink nem öröklődnek a génjeinkkel, és az elveszett vágyaink beteljesülésének utódainkban való keresése a sikerélmény, a motiváció és a valós célok helyett inkább fájdalmas emlékeket, megfelelési kényszert és bűntudatot hagy bennük.
Kudarcélmény is kell a sikerhez
Nagyon fontos és pozitív dolog, ha lehetőséget adunk a gyermekeinknek, hogy a legkülönbözőbb dolgokban próbálják ki magukat, de ezzel együtt elengedhetetlen, hogy az egyéni érdeklődésükre, a tűrőképességükre és a visszajelzéseikre egyaránt figyelemmel legyünk. Megtaníttathatjuk 16 éves korára négy nyelven beszélni, de ha mindezt kényszerből, a motiváció és az érdeklődés teljes hiányában teszi, könnyen meglehet, hogy felnőve minden olyan helyzetet próbál majd kerülni, amelyben idegen nyelven kell megszólalnia. A leterhelt és folyton fáradt gyerekek emellett könnyen hozzászoknak, hogy minden helyzetben megmondják nekik, mit és hogyan oldjanak meg, ami nagyon könnyen eltávolítja őket az egyéni, kreatív és innovatív megoldások keresésétől. Ezek a készségek viszont kiemelten fontosak ahhoz, hogy felnőve biztonsággal képesek legyenek megküzdeni az eléjük gördülő akadályokkal, kihívásokkal, és nem utolsó sorban ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessenek, amelyben a kudarc megélésének képtelensége és az önhibáztatás helyett az új megoldások keresése válik a mindennapok mozgatórugójává.
Tanulás otthon, a szülővel
A különórák témakörében nem mehetünk el szó nélkül a korrepetálás kérdése mellett sem. A gyerekek segítése, adott tárgyakból való felzárkóztatása érdekében vállalt különórák véleményem szerint is nagyon fontosak, hiszen ezek célja nem a tökéletességre törekvés, hanem a fejlesztés. A régi korokra jellemző volt, hogy a gyerekeket otthon tanították, és az is gyakran előfordult, hogy valaki kizárólag házi tanításban részesült – sokszor nem is magántanártól, hanem a szülőktől. Manapság a magántanulói státusz már nem elterjedt, de korántsem példa nélküli. Előfordul, hogy a szülők összeállnak és közösen tanítják gyermekeiket, akár meggyőződésből, akár azért, mert kevéssé bíznak a közoktatási rendszer hatékonyságában. Sokkal tipikusabb azonban, hogy az otthoni tanítás a hagyományos iskolai keretek mellett, a tanórákra való felkészülést segítve valósul meg. Az NN Biztosító idei évben készült online felmérésének eredményeiből az is kiderül, hogy a szülők több mint 80 százaléka tanul heti szinten gyermekével, átlagosan 8,3 órát,* tehát legtöbbünknek számos tapasztalata van a közös tanulás területén.
Közösségi korrepetálás
A családokkal – és a saját családommal – töltött hosszú évek folyamatosan megerősítették a közösség erejébe vetett hitem és pontosan ezért hiszem azt is, hogy újszerű megoldásokkal biztosíthatjuk a gyerekek tanulmányának segítését. Merjünk új megoldásokban gondolkozni, merjünk nyitni a világra, és merjük elhinni, hogy a közösségi megoldások az élet számos területén megoldást jelenthetnek a problémáinkra! Én több mint tíz éve dolgozom a Szülők Háza családi központokban azon, hogy erről az állításról egyre több ember bizonyosodhasson meg a saját tapasztalásán keresztül. A csoportos órák, egymás gyerekeinek korrepetálása, az önkéntes, szívességi felajánlások mind-mind jellemző formái a befogadó közösségeinkben megvalósuló tevékenységeinknek, és ennyi évvel a hátunk mögött elmondhatom, hogy szülők és gyerekek egyaránt számos sikert és kitűnő élményt ünnepelhettek már ennek köszönhetően a Szülők Házás közösségekben.
Különóra helyett minőségi idő együtt
Úgy érzem, egyre többen helyezkednek vagy a társadalmi elvárásokkal szemben mernek arra az álláspontra helyezkedni, hogy a gyerekekkel töltött minőségi idő, a játék és a közösségi programok megélése többet segíthet nekik, mint a heti hat különóra. Ezt támasztják alá a korábban hivatkozott kutatás eredményei is, amely szerint a szülők több mint fele (54%) véli úgy, hogy nem jó, ha az iskolai feladatok mellett különórákkal is terheljük a gyerekeket*. Természetes szülői késztetés, hogy a lehető legjobbat szeretnénk a gyerekünknek, ám soha nem szabad elfelejtenünk, hogy kiért is tesszük mindezt. Ahány gyerek, annyi igény és személyiség, így a gyerekek hatékony és jótékony fejlesztése kizárólag az egyéni képességek, érdeklődés és érzelmi beállítódás folyamatos figyelembe vételével valósulhat meg.
A cikk elkészítését az NN Biztosító Életkapu Programja támogatta.
*A kutatást az NRC készítette az NN Biztosító felkérésére. További eredmények és információk: http://biztositomagazin.hu/2018/05/09/nn-kutatas-a-szulok-kevesebb-mint-fele-voksol-a-kulonorakra/