Minden bizonnyal sokan egyetértünk, ha azt mondom, az Európai Unió számos országában a diákok és családjaik körében egyre gyakrabban merül fel a kérdés: külföldi tanulás vagy itthon maradás. Az NN Biztosító friss reprezentatív kutatásából kiderül, hogy a magyar szülők közel fele fontosnak tartaná, hogy gyermeke lehetőséget kapjon a külföldi tanulásra, így nagyon is aktuális a téma. Ha szülőként a te gyermeked is a külföldi tanuláson töri – vagy épp nem töri – a fejét, a következő sorokban Hozzád is szólok!
Az elengedést a szülőnek meg kell tanulnia
Szinte hihetetlen belegondolni, hogy Magyarország lassan tizenöt éve tagja az EU-nak. Ennyi idő alatt négy gyerekkel, rengeteg boldog pillanattal és a gyermekneveléssel kapcsolatos számos dilemmával kerültem szembe. Ennyi idő bőven elég volt arra, hogy mára az uniós polgárok szabad mozgásának, munkavállalásának és tanulásának alapelve gyakorlati szinten is beépüljön az életünkbe. A határok kiszélesedésével a külföldi munkavállalás mellett egyre gyakoribb, hogy rendre fiatalabban, már a felsőoktatást megelőzően, a középiskolai éveket is az otthonuktól távol töltik el a gyerekeink. Ebben az életszakaszban persze sokkal tipikusabb, hogy a diákokat még csak városok választják el az otthonuktól tanulmányaik alatt, de ez sűrűn válik egyben egy felkészítő, a külföldi továbbtanulást megalapozó időszakká. Akármilyen messzire is menjenek a gyerekeink, ha felmerül a távolság kérdése, szülőként hirtelen meg kell birkóznunk az elengedés, a féltés, a szabadság és a biztonság kérdéseivel.
Láss, tapasztalj, tanulj!
A minket körülvevő világ meglehetősen gyorsan és viszonylag kiszámíthatatlanul változik. Ez a trend magával hozza azt is, hogy a saját fiatalkorunkban elsajátított életvezetési stratégiáink, vezérlő elveink és megszokott mintázataink napjainkban kevéssé alkalmazhatók, és gyerekeinknek már új ismeretekre és készségekre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a világban. Úgy vélem, a leghasznosabb tudás, amivel felruházhatjuk őket, ha ebben a dinamikusan fejlődő világban engedjük és bátorítjuk, hogy különböző szemléletű, kultúrájú és gondolkodásmódú embereket, környezeteket ismerjenek meg. Jelen állás szerint képtelenek vagyunk megjósolni, hogy a robotika térnyerésével, a digitalizáció korában mi lesz az a szakma, amiben tíz-tizenöt vagy több év múlva elhelyezkednek. Valószínű a mi szüleink sem készültek tudatosan arra, hogy gyermekeik, unokáik IT managerek, business coachok vagy social influencerek lesznek. És láthatjuk, hogy mégis igen sokan sikeresek ezekben a kifejezetten sehol nem tanított, ám annál keresettebb területeken. Hogy miért? Mert megvan a szükséges látásmódjuk, rugalmasságuk, önállóságuk és nyitottságuk ahhoz, hogy azok legyenek. Pontosan ezért tartom az oktatás egyik legfőbb feladatának, hogy a készségek és képességek fejlesztésére, a kreativitás és az önálló gondolkodás erősítésére sarkallja a gyerekeket. Ha egy szülő eljut arra a pontra, hogy elfogadja, hogy a jövő nem 120 százalékosan tervezhető, illetve belátja az ismeretlen környezet felfedezésének szükségességét, akkor egy kicsit máris könnyebbé válik számára a korai elengedés nehézségeinek feldolgozása.
Menj, hogy visszatalálj
A szülő-gyermek kapcsolat alapvetően is egy folyamatosan és dinamikusan változó kötelék, ami a kialakulástól kezdve az elengedés irányába mutat. Az évek során fokozatosan megtanuljuk elengedni gyerekeinket: bölcsibe, oviba íratjuk őket, aztán megtapasztaljuk milyen, amikor ott marad az első iskolai bulin, vagy amikor rátalál az első szerelem. Ez egy teljesen természetes folyamat, amely idővel magával hozza az újraközeledés jelenségét is. Ha a gyerekünk külföldre megy tanulni, egy egész újszerű elengedési tapasztalatot szerzünk. Kicsit jobban kicsúszik alólunk a talaj, hiszen suli után nem jön haza, nem látjuk naponta felébredni, és nem gondoskodhatunk az élete legtöbb területéről a hét minden napján. Ez a folyamat a legtöbb szülőnek kimondott vagy kimondatlan fájdalomtól, félelmektől és kétségektől terhes, de a család egésze érdekében be kell látnunk, hogy azzal tesszük a legjobbat, ha kialakítjuk a helyzethez igazodó családi működést és megküzdési stratégiákat. Fontos észrevennünk azt is, hogy ez az elengedés nem örökre szól, és magában hordozza az újra közeledést is. A nyári szünet, a családi ünnepek, a szabadon itthon töltött napok mind-mind megerősíthetik és intenzívebbé tehetik a családi kapcsolatokat. Ezek a periódusok emellett kiválóan felkészítenek minket arra, hogy előbb-utóbb hosszabb távon is el kell engednünk őket.
Egyetlen dolog örök: a változás
A külföldi továbbtanulás tekintetében kirajzolódik, hogy az elengedésre való képesség elsajátítása mellett legalább ugyanannyira elengedhetetlen, hogy teret adjunk a gyerekünknek a jövőjével kapcsolatos döntéseiben.
Tehát próbáljunk megbarátkozni azzal, hogy a világ tényleg megállíthatatlanul változik, ahogy mi, emberek is: elképzelhető, hogy a gyerekünk, aki minden önállóságot igénylő feladattól retteg, egy év múlva már teljes erejével azon lesz, hogy egy izgalmas országban olyasmit tanuljon, amiről korábban alig hallottunk valamit, míg a testvére, aki három éve külföldön tanul, hirtelen besokall és egy hazai iskolában fejezi be a tanulmányait. És higgyük el, ez így van rendjén! Ha a bizalom, a jól működő kommunikáció és egymás kellő ismerete megvan a kapcsolatunkban, akkor legyünk 40, 400 vagy 4000 kilométerre egymástól, a legnehezebb pillanatokban is képesek leszünk feltalálni magunkat és előremutatóan cselekedni. Ne féljünk a változásoktól, inkább tegyünk azért nap mint nap, inkább támogassuk gyermekeinket abba, hogy önmagát, a benne rejlő lehetőségeket kiteljesítse.
A cikk elkészítését az NN Biztosító Életkapu Programja támogatta.