A baba illata
Amikor a szüléseimről kérdeznek, a szülőszobán érzett szagok emléke merül fel bennem először. Intenzíven élnek még ma is bennem azok a kellemes (és nem annyira kellemes) szagok, amiket akkor ott éreztem. Sohasem fogom elfelejteni az újszülött kislányom és később a kisfiam magzatmázos illatát! Később is, emlékszem, még sokáig rosszul érintett, ha rokonnak, barátnak az erős parfümszagát éreztem a gyerekeimen. Kicsit úgy éreztem magam, mint azok a kisállatok, akik, ha más szagát érzik a kölykeiken, elvesztik ösztönös gondoskodó kedvüket. Azért – természetesen – én nem jutottam el idáig, de bevallom, volt, amikor egy-egy ilyen „szagos” rokonlátogatás után azonnali hatállyal megfürdettem a gyerekeket.
Később utána olvastam ennek a különös lelki állapotomnak, és megtudtam, hogy az anyák rendelkeznek egy különleges képességgel: a szaguk alapján is fel tudják ismerni tulajdon vérüket. Amennyiben az anya szoros kapcsolatban marad csecsemőjével a szülés utáni első félórában, hat óra elteltével csukott szemmel is, csak a szaglása segítségével, azonosítani tudja.
Kevés anya van tisztában fent említett képességeivel, de a tény, hogy fajunk rendelkezik ilyennel, azt mutatja, hogy a szülést követő percekben valóban nagyszabású kötődési folyamat zajlik le. Ilyenkor nemcsak nézzük, halljuk és tapintjuk „méhünk gyümölcsét”, hanem megtapasztaljuk egymás illatát is. Anya és gyermeke között kezdetét veszi a bevésődés. Nem szeretnék azonban megfeledkezni az apákról sem: a természet bölcsessége úgy alkotta meg, hogy a kisgyerekek illata gyakran erősen az apa illatára emlékezet. Ez azért van, hogy az apa ösztönösen elfogadja, és saját véreként gondoskodjon a gyermekről. Ez a biológiai csoda nálunk „nagykönyv-szerűen” működött, a kisfiamnak kísértetiesen hasonló az illata, mint a férjemnek, és ez engem nagy örömmel tölt el.
Az egészséges baba tökéletes, puha, finom bőrrel jön világra, a steril magzatvízzel telt anyaméhből. A legidillibb fogadtatás számára az édesanyja testmelege, bőre, simogatása az anyukája hasán. Az újszülött bőrével és illatával is kommunikál. A legtöbb inger, első tapasztalásai a világról innen érkeznek felé, de ő is beszél a bőrével: édesanyja számára a legfinomabb illat az, ami babájából árad. Sokszor beszélgetjük a férjemmel viccesen, hogy el kellene tenni emlékbe ezeket az illatokat, hogy majd, ha megöregszünk, téli estéken elővegyük és szagolgassuk őket.
Az ember érzékszervei közül minden jel szerint az orr áll leghamarabb hivatása magaslatán, s a kor előrehaladta a szaglást károsítja legkevésbé. Talán mert érzékeink közül a szaglás a legősibb és legalapvetőbb.
A mama illata
Gondos megfigyelések igazolták, hogy az átlagos csecsemő minden nehézség nélkül képes megkülönböztetni anyja mellének illatát más nőkétől. Ebben azért lehetünk egészen biztosak, mert az újszülöttnél hamar kialakul az a szokás, hogy az anyamell felé fordítja a fejét, ha a közelébe kerül. Ezt az odafordulást lehet vizsgálat tárgyává tenni olyan szövetdarabok segítségével, amelyeket az anya, illetve más asszonyok mellére helyeztek előzőleg. A csecsemő következetesen előnyben részesíti az anya melléről származó szövetdarabot, és sokkal kevésbé érdeklődik a más anyák illatával átitatott vagy használatlan szövetdarabok iránt.
Az újszülött elképesztő sebességgel tanulja meg, pontosan milyen illata van az édesanyjának. Olyan esetekben, mikor nincsenek mesterségesen különválasztva, mindössze negyvenöt óra telik el, míg a csecsemő meg tudja különböztetni anyját más nőktől, csupán teste illata alapján.
Tulajdonképpen mi az az illat, ami ennyire fontos a csecsemőnek? A tej szaga, az anya mellbimbója körül elhelyezkedő különleges bőrmirigyek váladéka, vagy az anya testszaga?
Amikor az anyamacska a kölykeit szoptatja, mindegyiknek megvan a maga külön mellbimbója. Hűségesen visszatérnek a saját helyükre, valahányszor az anya odakínálja a hasát. Nincs perpatvar, a kismacskák soha nem tévednek el. Csakis a szagláson múlhat a dolog, úgyhogy nyilvánvaló, hogy a macska minden egyes mellbimbójának egyedi a szaga. Ez a tényállás annyira valószerűtlennek tetszett, hogy kísérletekkel vizsgálták meg, és kiderült, hogy a mellbimbók illatának különbözőségét a kölykök szopó tevékenysége hozza létre. Vagyis nem az anya produkált változatos szagokat minden mellbimbóján, a kölykök hagyták ott a szopás révén a maguk egyéni illatát, s így találhattak rá tévedhetetlenül, melyik bimbó illeti őket.
Nagyon is lehetséges, hogy ugyanez játszódik le az embercsecsemőnél: az újszülött jelöli meg személyes illatával az anyamellet. Vitán felül így tesz ugyanis a kedvenc puha játékával, macijával, takarójával: tudja minden szülő, aki erőnek erejével kimossa az effélét, s aztán tapasztalni kénytelen, hogy a higiénia kívánalmainak ugyan eleget tesz a tiszta a holmi, de vonzereje megcsappan.
Éppen ezért azt javaslom, hogy főleg a szoptatás kezdeténél, mellőzük az erős parfüm, vagy testápoló használatát, hagy szívja magába az újszülött azt az utánozhatatlan „mamiszagot”, ami számára a legdrágább kölninél is többet ér. A babát sem feltétlenül szükséges „tökéletesen tisztára mosni” a mesterséges illatú szappannal. Az első hónapokban egyébként is jobb, ha elsősorban, inkább a víz élvezetéről szól a fürdés.